Kultúra, gasztonómia, felelőségteljes turizmus

Ízek versek madárfütty

Ízek versek madárfütty

Szimpla Lemming Program 2019

2019. január 10. - BassPoetry

lemming_cover_2019.png

 Kedves zenekarok! Január 14-től lehet lehet a jelentkezni a 2019-es Szimpla Lemming programra. Álljon itt három tény a Programról:

1. Magyarország egyetlen horizontális zenei tehetségkutató programja, ami azt jelenti, hogy a bejutó zenekarok mindegyike nyer, mindenki kap valamit, nem állítja a Program helyezésbe, sorrendbe, dobogóra az indulókat, mindegyik bejutott zenekar nyer valamit.

2. Az egyetlen zenei tehetségkutató program, melynek a legfontosabb eleme a zenekarok, mint kisközösségek fejlesztése.

 

3. Azon kevés zenei tehtségkutató programok egyike, mely a "különutas" zenekarokat támogatja.

Jelentkezés: Dalok.hu Lemming program menüjében, jan. 14-től.

Követés: Ízek Versek Madárfütty facebook oldal.

Videók: YouTube/Szimpla Kert/Szimpla Lemming Program zenekarai

 

Hoppál Mihály köszöntője Jónás Tamás születésnapjára

“Nincstelen Dárius”

 

Sokan szeretnek Tamás, sokan el is mondják, de amikor olvaslak, én nem szeretlek Jónás Tamás! Ez a folyamatos bizsergés, agymunka, gondolkodásra-, cigarettázásra késztetés. Inger, tesztoszteron, ösztrogén, érzelem, mindenféle testnedvek és rengeteg kép, ami a fejünkben születik. Ezek a te írásaid olvasói végeredményei. Te, te csernelyi Piéta! Miért nem maradhatunk együgyűek, te bíborban született kakukktojás? Egyáltalán ki vagy és mit keresel itt? Királyból lett aszkéta! Miért nem hagyod békén az embert? Persze, téged sem hagytak békén, így hát kölcsön kenyér visszajár? Asszem jessz! Dáriusi ágyékon fogant fiad Xerxésszé növekszik, hála és megértés nem lesz, csak történelmi szükségszerüség!

Szájtátva hallgatjuk a történeteidet, melyek érdekes elegyét adják a Gyűrűk urának, egy rémregénynek és “A világirodalom története” egyik tetszőleges fejezetének. Messziről - fél szemünket eltakarva - figyelünk, mint egy cirkuszi parádés állatot, ki épp átugorja a tüzes karikát. Megilletődve és fegyvertelenül várjuk a történet végét, mint a családapa az árajánlatot az autószerelőnél: 50 százalék csodálat, 50 százalék rettegés. Ezek az arányok gyakran és drámain változhatnak, mint a labdabirtoklási arány egy Real Madrid – Diósgyőr mérkőzésen. No, nem mintha kétségbe vonnánk szakértelmedet és kompetenciádat, nem, erről szó sincs! Újabb apró sebekkel, de a szaltó megint sikerült! A Kelet Királya, a Perzsa Oroszlán újra felbőg, fajtája kihalófélben, Sir David Attenborough dallamos oxfordi angolságával kijelenti: Talán utolsó példányát láthatjuk e pompázatos állatnak! Csak szeretném hogy tudd, azt a rengeteg kémiát, ami te okoztál folytatólagosan és visszaesően nekünk, nos, abból valamit most vissza szeretnénk adni! Szóval, ne szeress minket, inkább bizseregjél csak te is! Mert kölcsönkenyér visszajár! Isten éltessen Jónás Tamás!

Az erőszakhoz...

Erőszak. Nem is gondolnánk, hogy ez milyen tág fogalom. Szomorúan látom, hogy mennyien érintettek, de azt is nehezen viselem, hogy a többség még mindig nem akarja tudomásul venni, hogy nem csak fizikai, testi erőszak létezik, de még ha tudomásul is veszi bagatellnek gondolja. Az erőszak, erő, hatalom, fölény kérdése. Az uralomé. Az uralom birtokosa tud erőszakot alkalmazni. Az pedig nyilvánvaló, hogy nem csak az erősebbek és a nagyobbak, a szőrősebbek és a marconábbak tudnak - így, vagy úgy – hatalommal bírni.

Hatalma lehet a lelkileg erősebbnek, az okosabbanak, a ravaszabbnak, a számítóbbnak, a hangosabbnak, az idősebbnek, a tapasztaltabbnak, a pofátlanabbank, az erőszakosabbnak, a függetlenebbnek, a jópofábbnak és a szexibbnek is. A hatalom anatómiája bonyolult és szövevényes. Csak akkor beszélhetünk win-win helyzetről, csak akkor mondhatunk demokratikusnak, vagy felnőttnek egy kapcsolatot, vagy egy interakciót két ember között, ha nagyjából azonos szinten vannak, azonos jogokkal, lehetőségekkel, információkkal, tapasztalatokkal, képességekkel. Vajon mennyire van ez így, egy komoly korkülönbségű párnál, vajon mennyire lehet képben egy 19 éves, amikor szerelmi kapcsolatra lép egy 50 évessel? Nyilván vannak jó és rossz példák, de azért abban biztosak lehetünk, hogy itt az idősebb személynek könnyebb hatalmi pozícióba kerülnie, könnyebb befolyásolnia a dolgokat, több lehetősége van úgy irányítani az eseményeket, úgy terelni az érzelmi hullámokat, hogy az ő malmára hajtódjék a több víz. Biztos sokan vannak, akik nem változnak semmit, de én sokkal becsaphatóbb voltam 19 évesen, mint most 41 évesen. De ez inverzében is igaz, én magam is jobban be tudnék csapni egy fiatalt most, ha akarnék! A múltamban volt pár csábítás, ami így utólag nézve nem volt teljesen oké. Mert nem fair, ha az ember bárminemű előnyét “forintra váltja” az udvarlási folyamatban. Nem oké, a gitárral való csajozás, olcsó dolog, bár nagyon működik, nyilván nem hasonlítható a nemi erőszakhoz, csak megközelíti a tisztességtelen előnyszerzés fogalmát. Nem oké a “nagyfiú vagyok”, “ férfi vagyok” kártya kijátszása egy fiatalabb lánynál. Mindezek játszmák, méghozzá hatalmi játszmák. Pozíciófogásnak is nagyszerűek ráadásul. Kiválló lehetőségek egy képzeletbeli kapcsolati trónus elfoglalásához, mely trónról mintaszerű lelki erőszakkal lehet irányítani és megalázni alárendelt szolgánkat. Nem kell ehhez testi erő, nem izomból törjük be az áldozatot, hanem pszichéből, furfangból, aljasságból. Ahhoz, hogy az ember áldozat legyen, csak kiszolgáltatottabbank kell lennie. A testi és a lelki erőszakot nehéz szétválasztani, mert sokszor kéz a kézben járnak. A testit általában követi a lelki, az erőszakot a megfélemlítés, a súlyos önbecslésvesztés, a szégyen. Ezért nehéz az ilyesmiről nyilatkozni, ezért rendkívül buták a “Húsz évvel ezelőtt kellett volna beszélni róla, nem ennyi idő után…” kezdetű nyilatkozatok, Mégis a legnehezebb tisztán látni az olyan sunyi ügyekben, ahol van erőszak, de sosem párosul fizikai terrorral, ezekben az a nehéz, hogy ragadozó és áldozat sokszor ösztönösen találnak egymásra, a szülői verbális, vagy lelki terror gyermeke, felnőtt korában gyakran áldozati, vagy ragadozói szerepkörben tűnik fel és az ilyen természetű kapcsolatokat hívja be az életébe. Van úgy, hogy teszik ezt a legcsekélyebb betegségtudat, vagy mentális önismeret nélkül. Számtalan résztvevő tudatában sincs annak, hogy egy lélektani terrorhálózat fogja, vagy smasszere. Ezek azok a típusú sunyi erőszakok, amelyekben nők is szerepelni tudnak bizony mindkettő pozícióban, feleségként, anyaként, főnőkként. Emberek így élik le életüket, s nem teszik fel a kérdést soha, “- Nekem jogom van uralni másokat?”, de azt sem, hogy “Rajtam tényleg uralkodhatnak?”

S van egy harmadik kérdés: Vajon én élnék-e saját magammal?

Kifizetődő underground

A magyar alternatív zene hajnalán szemüveges, tornából felmentett, 20-as éveiben járó, nagyon szerethető fizikatanárok, bölcsészek, álmodozó kedvű melós legények, apakomplexusukról nem tudó bölcsészlányok, műkedvelők, sokféle kivülállók, kilógók jártak az alternatív zenekarok koncertjeire. A helyek lerobbantak voltak, koszosak, füstösek és olcsóak. Jómagam is megfordultam pár ilyen helyen Jászberényben és Budapesten. Ezeket a zenekarokat nem támogatta senki a közönségükön kívül. Nem is kellett semmilyen elvárásnak megfelelni, viszonylag nyugodtan lehetett a dalszövegekkel, a zenékkel - vagy éppen antizenékkel - polgárpukkasztani, odamondani, gúnyolni, “absztrahálni”. Volt metafóra, volt humor, volt líra, volt forma és formabontás, volt performance. Igazi rétegműfaj volt.

Van valami abszurd számomra abban, hogy milliókat kapnak támogatás gyanánt olyan zenekarok, amik valaha alternatívból indultak, s az is elég fura, ahogy ma pár undergroudból indult zenekar és előadó betagozódott a mainstream popiparba. Ami nagyszínpados, ami főműsoridős, ami mainsream fesztiválok fő fellépője, ami milliókat hoz és éppen ezért milliót is kér, szóval, az hogyan alternatív? Az hogyan nem lesz lakossági? Az hogyan tartja meg kívülállóságát, függetlenségét, szókimondását, az egyediségét? Komolyan gondolhatjuk-e, hogy vállalhat-e Magyarországon igazi “harmadik utas” gondolatokat egy nagyon menő fesztivál, nagyon menő főzenekara? A kérdés költői. Ennek a valószínűsége  kábé annyi, minthogy holnap a legmerészebb, legszélsőségesebben zöld, alternatív és ingyenes üzemanyagot a MOL Zrt fogja promózni.

Felmerülhet, hogy esetleg savanyú-e szőlő? Hát, ha nem is éppen mézédes, de nem irigykedésről van szó elsősorban, hanem arról, hogy nevezzük nevén a gyermeket: Magyarország egy kicsi piac, zeneileg mindenképp, amit sokan szeretnek, az csak lakossági tud lenni. Nem kell magyarázni, hogy egy teleregény, vagy egy szappanopera 1236-dik epizódja miért nem tartozik a művészfilmek kategóriájába, azt sem kell magyarázni, azon sem csodálkozunk, hogy a művészfilmet sokkal kevesebben nézik meg! Noná, hogy kevesebben, hisz azt nem lehet nagy tömegeknek eladni!!! “Ezt minden hülye tudja!” Ellenben a zenében ezt az éleslátásunkat teljesen elveszítettük, a sok űbergagyi között a félig jó, a félig alternatív, a félig művészi már művészinek hat, jónak akarjuk hallani, pedig nem jó. Pedig a fasorban sincs a 80-as, 90-es évek valódi alternatív zenéjétől. Arról szót sem ejtek, hogy ma a Szigeten mi történne, ha egy olyan performance-ba kezdenének a művészek a Nagyszínpadon, amilyet 1992-ben Jászberényben láttam egy igazi alternatív művészcsapattól!! Nóta közben az egyik tag elkezdett cigarettákat kalapálni egy asztalba....Valószínűsítem, hogy soha többé nem lennének nagyszínpados zenekar. Észre sem vettük, hogy kialakult egy mainstream alternatív, egy széles körben eladható, lakossági “underground”, ami mára minden valós kapcsolatát elveszítette az eredeti alternatívval. E kettő műfaj (eredeti-, kontra lakossági alternatív) kapcsolódását nem úgy kell elképzelni mint a ház tartár mártás és az olcsó gyári majonéz viszonyát, hanem úgy mint a házi tartár és az olcsó gumicukor kapcsolatát. Minden más: más a funkció, más a vásárlói kör, más a kívánt szaktudás, más az alapanyag s még ha úgy is tűnik, hogy nem, de más a cél is.

Mindenféle Tavaszi anzix

Van ez a cigány kérdés…Túlpolitizált, érzelmekkel és sokszor sérelmekkel telített. Sok a mismás, a félrebeszélés, a “forró kása kerülegetés”, sok az általánosítás, ami eleve torz, valljuk be a sok sérelemnek bizony van alapja. Bármelyik oldalon lehetnek, vannak – ha nem is jogos, de legalább is érthető sérelmek, érthető élőítéletek. Jómagam azért merek erről a kérdésről nyíltan beszélni, mert 10 év szociális munkában és zenei pályán eltöltött 25 év alatt rengeteg kapcsolódásom volt és van a cigánysággal, így senki érintett félnek se bizonyítani valóm, se takargatnivalóm nincsen. Nem politizálok, s hogy miért, azt azt a “Rambo unokája vagyok én” c. blogbejegyzésemben részben leírtam. A cigánykérdés azonban nem csak politikai kérdés és fontos, mindenkinek fontos. Mindenkinek fontos, hogy a cigányság felemelkedjék, az egész társadalomnak szükséges, hogy legyen roma postás, biró, benzinkutas, tanár és rendőr és ezekből sok legyen és ez természetes legyen mindenkinek. Ehhez iskolai végzettség kell és komoly szemléletváltás sok helyen. Igen sok probléma oldódna meg: munkaügyi, szociális, egészségügyi, közbiztosnsági, oktatási, mentalitásbéli…

Vannak olyanok, akik csendben, szerényen teszik a dolgukat, nem csapnak nagy zajt maguk körül, nem sztárok és nem folytatnak ádáz lájkvadászatot valamelyik cuki közösségi oldalon. Ilyenek például az arlói Szent Ferenc Kisnővérei, az Elfogadlak Alpítvány. Segítik a cigány gyerekeket a tanulásban, a felnőtteket a kert és a fölművelés ügyes-bajos dolgaiban. Borsodban, Arlón, ahol szerény lehetőségeket kínál a munkaerőpiac, mégis az ember, mint egy kamasz, gyorsan és felelőtlenül bele tud szeretni a tájba, örök hűséget fogadva neki. Vagy Csernelyen, ahol Jónás Tamás költő született, ahol olyan arcok néznek vissza ránk, amilyeneket talán maga a lánglelkű poéta sem tudna kitalálni. Nos, mindenesetre a Kisnővérek olyan szolgálatot visznek véghez, ami megsüvegelendő politikai és vallási nézetektől teljesen függetlenül. Elmentünk ezekre a településekre klipet forgatni, Jónás szövegű dalhoz, de….. A videó fogadtatása nagyon izgalmas véleményeket és jelenségeket hozott. Ahány néző, annyi féle élmény és lenyomat: Sokaknak fel sem tűnt, hogy romák vannak a klipben, a gyerekek annyira gyerek "funkcióban" vannak, hogy a származásuk másodlagos (fotót Todoroff Lázár készítette). Némelyek pedig "túl cigányosnak" látták a filmet. Mások kereszténykedőnek, egyesek pedig túl világinak élték meg. Egy olasz ember felfogta Jónás Tamás keserédes világát, anélkül, hogy egy hangot is beszélne magyarul, ugyanakkor akadt olyan magyar, aki egy szót se értett az egészből. Van akit a zene, valakit a vers, valakit a képek fogtak meg, s volt aki nem emelt ki semmit, de jelezte hogy nagyon szereti. Sokan sokféle módon reagáltak és ez így is van rendjén. (A videó linkje kommentben.) A magunk részéről nem kívánunk téríteni, nem kívánunk győzködni, nem szeretnénk szájba rágni semmit, nincs a dolog mögött sem ideológia, sem egy öngyilkos szekta, sem egy focicsapat, sem multinacionális vállalat, de ha valamire mégis felhívjuk a figyelmet!!!?? Nos, azt azért annyira nem bánjuk! A magam részéről a forgatási élmények nagy kérdése lett: a filmben látható huszonegynéhány gyermek között vajon hány “jónás tamás” van?

 

Ízek versek madárfütty

Ízek versek madárfütty! Kinek ajánlom?

 

Kezdjük azzal, hogy mi is ez pontosan? Egy rendezvény, egy összművészeti együttlét Szóládon a Balaton déli partjától 5 km-re. Idén – s ez lesz a második - augusztus 11-12-én kerül megrendezésre. A befogadó hely, a bázis a szóládi Turul fogadó és Kultterasz.

Olyanoknak ajánlom, akik valami személyes, családias rendezvényt keresnek. Akik nem akarnak tömegben furakodni, akiknek kisgyerekük van, s akik olykor-olykor el szeretnének tűnődni a természet szépségein, akik valamikor fürödni szeretnének a Balatonban és nem szeretnének azon izgulni, hogy túl mély-e a víz - lévén a déli part alacsony vízállása okán, már amúgy is egy kisgyerekes paradicsom -, olyanoknak, akik ha utaznak 120 km-t, nem feltétlenül szeretnének találkozni pesti, belvárosi árakkal,tartósítószeres termékekkel, műanyag dömpinggel, sem ételben, sem kiszolgálásban, sem mentalitásban.

Olyanoknak ajánlom, akiknek érdekes pár olyan ritka növényfaj, mint a farkasboroszlán, vagy a ritka, védett állatok, mint a fekete gólya, vagy csak simán szeretnek sétálni az erdőben, lévén itt vannak a somogyi erdők.

Minden jó fesztiválnak az eleje egy tündérmeséhez hasonlatos, aztán eltelik 5-6 év és jön a tömeg és a pénzpiac gonosz sárkány képében és megeszi a rendezvényt. Ezért gyertek most és jövőre és azután!

Rambo unokája vagyok én...

Rambo unokája vagyok én

avagy

Miért nem politizálok?

Vannak ezek a fránya oldalak, bal, jobb, jobb és bal. Mi a baj ezzel? Tulajdonképpen semmi, sőt tisztelendő dolog, ha valakinek vannak elvei, nézetei, gondolatai, elképzelései. Baj akkor van, ha ezeknek kérdéses az eredetisége és főként ha vitatható az érzelmi jogosultsága. Baj akkor van, ha frusztrált, ha “dögöljön meg mindenki, aki nem így gondolja”, ha “hazaáruló”, vagy a “nemzetközi karvalytőke fizetett ügynöke”, “fasiszta”, vagy éppen “nemzetgyilkos, véresszájú libsi” típusú fordulatokkal “nyugtázzuk” a másik különvéleményét. Tisztelet a kivételnek, de sok ilyen van. Gyakran az az érzésem, hogy mindennek, minden apró pici ügynek van egy többletjelentése, mintha nem csak a konkrét ügy miatt lennénk felháborodva, hanem sérelmek, régi sebek garmadája szakadna fel és gyennyes sebek lüktetnek bírhatatlan fájdalommal. Barátok vesznek össze, családtagok sértődnek meg, zenészek, színészek és tanárok nézik egymást ferde szemmel.

Mi ez hát? Honnan ez a sok sérelem? Honnan ez az indulat? És legfőképpen kié pontosan ez az indulat? Kit sértettek meg és mikor?

Könnyen lehet, hogy sokunknál ezek az indulatok az nagyapáink sérelmeiből fakadnak. Ők továbbadták és mi továbbvisszük és fejlesztjük, dédelgetjük, mint a parazsat a kezünkben és már nagyon éget, pontosan nem tudjuk már, hogy miért, de “már ordítanék te rohadék disznó”!

Apák és fiúk, Rambo színrelép

Mert hát hogyan élték meg a nagyapáink a II. Világháborút, vagy ahogyan találóan a Gyimesben mondják a régi öregek: a “Nagy verekedést”? Mi történt velük, ha magyarok voltak, ha zsidók, ha cigányok? A tények közismertek. Ha nem tudjuk, fel lehet lapozni a történelemkönyveket. Holkauszt, Don kanyar, II. Magyar Hadtest, munkatábor, láger, szökés, kínzás, gettó, gyilkosság, gyilkolás. Ezek elviselhetetlen dolgok a léleknek. Mivé lett az, aki hazajött? Milyen apa és milyen nagyapa lett belőle? Milyen férj és milyen ember, milyen társ? Mindez a 40-es, 50-es évekre tehető, amikor még nyomokban sem tartalmazott a a társadalmi közgondolkodás elkpzeléseket a posztraumás stressz szindrómáról. Nem volt a II. Világháborúnak pszichológiai helyretétele, csak hősök és bűnösök voltak. Nincs más fogalom. Esetleg túlélők. Történelmileg pedig győztesek és vesztesek, új államhatárok, új erőviszonyok, új hatalmak, új kereskedelmi egyezmények és új fegyverek, új “szövetségek”. Az, hogy egy generáció nyomorodott meg, az, hogy egy nemzedék vált teljesen alkalmatlanná a gyermeknevelésre, a közösségi létre, a józan reflexiókra, arról kevésbé szól a fáma. A túlélők gyermekei amolyan lélektani háborús árávák, mi pedig az ő gyermekeik vagyunk. Az USÁ-ban Vietnám után, nagyon lassan fedezték fel, hogy a háborús veteránokkal valami nincs rendjén. Olyan lassan, hogy a Rambo I-et egy kicsit be is tiltották, mert nem illett bele abban a hősi képbe, amit illett gondolni a hábrúban szolgáltakról. S ha Vietnám trauma, akkor a II. Világháború mi volt?

Lélektani időugrás

Tegyük fel, hogy X holokauszt túlélő és tegyük fel, hogy Y Don kanyar és munkatábor túlélő. Csoda-e, hogy X a nácizmus legkisebb emlékeztető jelére rohamot kap, természetes-e, hogy Y a szocialista indíttatású dolgokra elkezd csaholni? Nem, nem csoda, ez a dolgok lélektani menete. Ami a nem természetes, hogy most is látunk életerős embereket, akik a nagypapi dühét hordozzák, mert nagypapa nem kapott elégtételt, mert nem lehet, mert nincsen, erre nincsen elégtétel! Apáról fiúra száll a düh, a frusztráció, az üldözési mánia, a szégyen és a gyalázat. Jóvátenni nem lehet, beszélni róla nem volt illő, hivatalosan nem téma, ottmaradtak ezek az érzések, senki nem törődött szakszerűen velük, s mint a rossz vezetékből a víz, elkezdett a szégyen és a düh szivárogni lefelé, későbbi generációkba. Ifjú életek sokasága el sem indult, mert nagypapa dühét kell élniük. A nagypapa és az apa szemüvegén kell látnunk a világot, gyűlölni kell, kiírtani, elutasítani, betiltani, lefokozni, lemondatni, ökölbe szorítani, sírvafakadni, másik országba száműzni fő és jószágvesztés terhével. Tologatjuk a nagyapák és az apák lélektani talicskáit, úgy, hogy ezzel tisztában sem vagyunk. Abban a hiszemben élünk, hogy amit otthonról kaptunk, az a legnagyobb rendben van. Az apai “ideológiai mérce”, a nagyapai “erkölcsi iránytű”, amit büszkén viselünk, néha nem segít, hanem rabbá tesz. A lélektani béklyó apáról fiúra száll. És fel sem tűnik, hogy a 2017 Pride felvonulást, vagy a Dal 2016 döntőjét úgy ítéljük meg, mintha “épp most” éltük volna át Dachaut, 1944-ben. A pszichológia tudománya “flashbeck”-nek, vagy “emlékbetörésnek” hívja azt a jelenséget, amikor a posztrumás stresszben élő egyénből valami előhívja a borzalmas emlékeket, vagy belevetíti valamibe, vagy újra átéli annak pszichikai környezetét. Ilyen emlékbetörések sokaságát olvasni a neten, agresszív kommentek, kirohanások formájában, csak éppen az illető valaki más “emlékbetörését” éli át. Persze és nyilván van ennek egy egészséges mértéke, de van egy szélsőségesen túlzó mennyisége és minősége. A helyzetnek nagyon kedvez a gyér mentális egészségtudat. A helyzetnek kitűnő táptalajt nyújt az önismeret hiánya, annak lenézése, kicikizése. A dolgot súlyosbítja, hogy nem szeretünk tükörbe nézni, hogy nem szeretjük kérdőre vonni apáink véleményét. Mert az olyan….őőőő. Szóval ők a szent tehenek. Nincs más dolgunk, csak mély főhajtással, kérdések és bárminemű kétkedések nélkül teljesen elfogadni az apák és a nagyapák fájdalmait, indulatait, attitűdjeit.

Aki nem így tesz, az neveletlen, hálátlan és áruló. Ezen nem gondolkodunk, mert ez vitán felül álló dolog!

Bűnösök és ártatlanok

Mindezt sokan megtesszük és el sem kezdjük a saját életünket, pedig nekünk is van feladatunk, mi is valami céllal vagyunk itt. Nekünk is lehet véleményünk, arculatunk, ami teljesen eredeti és teljesen a miénk. Bűntelenül méghozzá. És lehet olyan, hogy valamiért lelkesedem és valami pedig nem érdekel. Mondd nagyapa, ugye lehet? Bűntelenül?  

A kortárs magyar líra Jim Morrisonja - Jónás Tamás

Tamás! Ma van a születésnapod! Nem csodálkoznék, ha úgy gondolnád, hogy nem lehetsz boldog, remélem nem lesz igazad! Írj még Jónás Tamás!

A MALAC VALLOMÁSA BÓBITÁNAK

(Reflexió Weöres Sándor A tündér c. versére, avagy mire gondolt Bóbita ügyködése közben a malac?)

Csülkömet égeti tűz-föld.

Lombokat oldoz a holdfény.

Két szemed ördögi, túl zöld.

Langyos öledbe hajolnék.

 

Szárnyaimat letapasztom.

Csak kocogok teutánad.

Várlak az ólban, az alkony

kínoz, elaltat a bánat.

 

Félek alig-mosolyodtól.

Ülj le, könyörgöm, a sárba.

Hallod, az éjszaka horkol.

Csókod a kis malac álma.

 

 

Csernobil 4-es Blokk - Militaris conglaturatio (Az szép szabadságra)

Volt egyszer egy Cs.4.B. (Csernobil 4-es Blokk) nevű zenekar, rég volt...

Ennél is régebben volt egy Csernobil nevű Ukrán település, ahol szörnyű katasztrófa történt a 80-as években, máig jelképe a hatalmi nemtörődömségnek. Ennél is régebben volt egy Bocskai István nevű erdélyi fejedelem a XVII. században, aki végrendeletében 200 forintot hagyott egy Debreczeni Szappanos János nevű írástudóra, ki a nagyváradi káptalan levéltárosa volt. A pénzt a Magyar História megírására szánta a fejedelem, a mű el is készült, majd az évszázadok elsodorták, máig nincs meg. Fennmaradt viszont pár vers Debreczeni tollából, akiről gondolhatnánk, hogy afféle udvari bértollnok volt, ki megrendelésre, részleges objektivitással, az uralkodót illő és kívánatos színben fefltüntetve írta meg dolgait. Vajon megszolgálta-e Debreczeni Szappanos Uram a 200 forintot? Valamennyire biztos, már Bocskai megszólítása is első olvasatra rendben is van: "Magyarság javára törekedő jó urunk", de azért itt egy fontos szó az, hogy "törekedő".... Továbbiakban is apró szurkákat - ma úgy mondanánk beszólásokat - helyezett el szövegeiben, finomakat, mint a "Jaj, szegény magyarok, immár vígadnotok egyszer ideje volna!" Ezzel Debreczeni Szappanos megteremtette a burkolt politikai kriticizmust az irodalomban. Erre a XVII. századi jelenségre szépen ráköszön a XX. század végi "kamu" gyermekirodalom, mint például Lázár Ervin A négyszögletű kerek erdő című zseniális könyve, mely úgy tudott elhelyezni vaskos társadalom kritikát, hogy a hatalomnak fogalma sem volt róla.

Grund Retro Találkozó (2017.03.18. Nagykáta Művház) három régi zenekarnak: a Rituális Rémtetteknek, Libodó Blues Bandnek és a Cs.4.B.-nek lesz a koncertje, utóbbinak talán utolsó.

süti beállítások módosítása