A Magyar pop zenében senki nem futott be olyan szédületes dalszöveg írói karriert költőink közül, mint József Attila. Ráadásul posztumusz. Politikai rendszerek is vetekedtek a szövegeiért, jó volt ő munkás/paraszt írónak, istenes költőnek, nemzeti vátésznek és szabadelvű harcosnak, kétes pedigréjű szegénylegénynek, lézengő ritternek, de még Krisztusnak is, aki kiveri a kufárokat a templomból. Vajon mi a titka J. A.-nak?
Tulajdonképpen nincs titok, amit írt, egyetemesen jó...és jól írta. Nem játszott szerepeket és nem szúrt hátba senkit, bár “Ha kell embert is ölök” sora hallatán, egy jim morrisoni szociopatát képzelhetünk el, bőrdzsekiben, jóképűen és másnaposan izzó tekintettel, erős hajlamokkal a depresszióra, meg mindenféle idegen nevű dolgokra. A valóságban csendes, - a haláláról felállított öngyilkossági elképzelést soha el nem fogadó - nővérei szerint jó kedélyű fiatalember volt. Nos, máris összállt a józsef attilai képlet: jó ember ír jól és jót?
Kik voltak azok, akik műsorra tűzték verseit? Nos, a versek megzenésítésének Magyarországon két fő csapásiránya van, az egyik a Kex/Syrius/Hobo Blues Band féle progresszív pop/rock vonal, a másik pedig a Sebő/Kaláka féle akusztikus, elsősorban világzenei irány. A harmadik, Cseh Tamás féle vonal némileg elkülönül, hiszen jobbára kortárs (Bereményi Géza) szövegeket dalolt, 90 százalékban nem zenekarral, hanem egy szál gitárral adott elő.
József Attilát pedig a Kex szalmahajú táltos bohócgéniusza, Baksa-Soós János fedezte fel a magyar popzenének, sok korát megelőző formai és tartalmi eszköz mellett, a költészet volt az egyik elem, amit behozott a pop - akkor még beat - eszkötárába. A Kex és Baksa-Soós olyan volt, mint egy csillagszóró, intenzív és rövid életű, komoly zenei dokumentáció nem maradt utánuk (két dal - egy kislemezen), így tisztességes felvétel a Kex féle A hetedikről sincsen, egy élvezhetetlen minőségű, szalagról digitalizált felvételt leszámítva. Még ebből is kiderül, hogy a Hobó Blues Band ugyanezt a verset feldolgozó száma ugyan főhajtás is egyben Baksa Soósék felé, de mégis más és igazi Póka Egon szerzette Hobó nóta. Teljesen más vonalat képvisel a Sebő féle változat, melynek hangszeres refrénjében dúdolással kerül megszólaltatásra egy erdélyi tánczene hegedű dallama, ezt mai szóval scattelésnek hívnánk. Ritmikailag, lüktetésileg, prozódiailag ez a változat a legkanonikusabb, kidomborodik Sebő filológus oldala, aki felfedezi és alkalmazza a ritmusokat, tudatosan párosít, verset tánccal, szótagszámot vonásnemmel, oszt és szoroz, minden versformának megtalálja a maga legényesét, pontozóját, dűvőjét, invertitáját (ezek táncok és vonásnemek is egyben) és minimum egy macedóniai hegyi faluban ugyanabban a sántítós harmadfeles trochaikus lütetésben énekeltek az asszonyok paszulyfejtés közben, mint ami XY versciklusaiban is megfigyelhető. És igaza van, pontosabban a mateknak van igaza. A legfontosabb különbség a Kex/Hobó és a Sebő féle A hetedik között, a hozzáállás: míg Sebő mindent behelyez egy összeurópai, kulturálisan visszafejthető vers/tánc/zene ritmikába, - melyeknek legalább is ókori gyökereik vannak – ellenben a Kex és a Hobó nem "vacakol" ilyesmivel, ők a költő bőrébe bújnak és szugesztív előadói erényekkel, letisztult eszközökkel, magas technikai képzettségű zenészekkel tolják a rákendrolt. Nyilván nem akkora a két megközelítés között a szakadék, mint Öveges Professzor és Bunyós Pityu közművelődési szerepvállalása között, de azért kitapinthatóak a módszertani különbégek. További tény, hogy a Kex/Syrius/Hobo vonalnak nem a versmegzenésítés volt a fő profilja és amennyire Sebő inkább énekes/zenész/zeneszerző annyira Baksa-Soós/Hobó inkább előadó/dalszövegíró. Földes László ráadásul egy - eddig kevés figyelmet kapott - műfajban, a „szemöldökszínházban“ is maradandót alkotva, feliratkozik Alfonzó és a többiek mellé. (videókat lejátszási listában, ld: kommentben.)
A másik – szintén Baksa-Soós által behozott – kötelező darab a Tiszta szívvel. Mai mércével nézve túl egyszerűnek tűnhet Baksa-Soós acapella, egy szál éneke, de 1969-ben borzongatóan forradalmi volt. A Syrius és Orszáczky Jackie féle feldolgozás nemzetközi siker lett. Az aczéli kultúr rezsim ugyan kiüldözte Orszáckyt Ausztráliába – mint ahogy J.A. a szegedi egyetemről a horger antali maradiság - de itt szép pályát futott be a dal angol nyelvű változata is. „Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon...“ Egy igazi költői jóslat beteljesülését láthattuk a XX. században, sőt, a Tiszta szívvel ausztrál rock balladává avanzsálása (Novák Emil ford.) még az írói képzeletet is túlhaladta.
Született még sok J.A. szövegű dal, lemez és műsor számtalan együttestől, hosszan lehetne sorolni. Az, hogy én magam is ezt a két verset választottam, a részemről tudatos volt egyszerűen azért, mert a fent említett zenekarokhoz, előadókhoz szeretnék kapcsolódni, ehhez a szellemi puzzle-hoz akartunk hozzátenni egy újabb mozaikdarabot. A Hoppál Mihály Band mindkét verset új zenei formákkal látta el - majdnem félúton a két megközelítés között, prozódiában, ritmikában patikamérlegen kimért, illő becsülettel eljárva, de mégis kicsit a búnyós pityui, akarom mondani kexi úthoz közelebb – s bátorkodik női énekesi szájakba adni ezeket a klasszikus darabokat. Sok fúvóssal, beatboxszal, szerényen hozzájárulva József Attila rocksztári pályájához.
