“Nincstelen Dárius”

Sokan szeretnek Tamás, sokan el is mondják, de amikor olvaslak, én nem szeretlek Jónás Tamás! Ez a folyamatos bizsergés, agymunka, gondolkodásra-, cigarettázásra késztetés. Inger, tesztoszteron, ösztrogén, érzelem, mindenféle testnedvek és rengeteg kép, ami a fejünkben születik. Ezek a te írásaid olvasói végeredményei. Te, te csernelyi Piéta! Miért nem maradhatunk együgyűek, te bíborban született kakukktojás? Egyáltalán ki vagy és mit keresel itt? Királyból lett aszkéta! Miért nem hagyod békén az embert? Persze, téged sem hagytak békén, így hát kölcsön kenyér visszajár? Asszem jessz! Dáriusi ágyékon fogant fiad Xerxésszé növekszik, hála és megértés nem lesz, csak történelmi szükségszerüség!

Szájtátva hallgatjuk a történeteidet, melyek érdekes elegyét adják a Gyűrűk urának, egy rémregénynek és “A világirodalom története” egyik tetszőleges fejezetének. Messziről - fél szemünket eltakarva - figyelünk, mint egy cirkuszi parádés állatot, ki épp átugorja a tüzes karikát. Megilletődve és fegyvertelenül várjuk a történet végét, mint a családapa az árajánlatot az autószerelőnél: 50 százalék csodálat, 50 százalék rettegés. Ezek az arányok gyakran és drámain változhatnak, mint a labdabirtoklási arány egy Real Madrid – Diósgyőr mérkőzésen. No, nem mintha kétségbe vonnánk szakértelmedet és kompetenciádat, nem, erről szó sincs! Újabb apró sebekkel, de a szaltó megint sikerült! A Kelet Királya, a Perzsa Oroszlán újra felbőg, fajtája kihalófélben, Sir David Attenborough dallamos oxfordi angolságával kijelenti: Talán utolsó példányát láthatjuk e pompázatos állatnak! Csak szeretném hogy tudd, azt a rengeteg kémiát, ami te okoztál folytatólagosan és visszaesően nekünk, nos, abból valamit most vissza szeretnénk adni! Szóval, ne szeress minket, inkább bizseregjél csak te is! Mert kölcsönkenyér visszajár! Isten éltessen Jónás Tamás!