Van ez a cigány kérdés…Túlpolitizált, érzelmekkel és sokszor sérelmekkel telített. Sok a mismás, a félrebeszélés, a “forró kása kerülegetés”, sok az általánosítás, ami eleve torz, valljuk be a sok sérelemnek bizony van alapja. Bármelyik oldalon lehetnek, vannak – ha nem is jogos, de legalább is érthető sérelmek, érthető élőítéletek. Jómagam azért merek erről a kérdésről nyíltan beszélni, mert 10 év szociális munkában és zenei pályán eltöltött 25 év alatt rengeteg kapcsolódásom volt és van a cigánysággal, így senki érintett félnek se bizonyítani valóm, se takargatnivalóm nincsen. Nem politizálok, s hogy miért, azt azt a “Rambo unokája vagyok én” c. blogbejegyzésemben részben leírtam. A cigánykérdés azonban nem csak politikai kérdés és fontos, mindenkinek fontos. Mindenkinek fontos, hogy a cigányság felemelkedjék, az egész társadalomnak szükséges, hogy legyen roma postás, biró, benzinkutas, tanár és rendőr és ezekből sok legyen és ez természetes legyen mindenkinek. Ehhez iskolai végzettség kell és komoly szemléletváltás sok helyen. Igen sok probléma oldódna meg: munkaügyi, szociális, egészségügyi, közbiztosnsági, oktatási, mentalitásbéli…
Vannak olyanok, akik csendben, szerényen teszik a dolgukat, nem csapnak nagy zajt maguk körül, nem sztárok és nem folytatnak ádáz lájkvadászatot valamelyik cuki közösségi oldalon. Ilyenek például az arlói Szent Ferenc Kisnővérei, az Elfogadlak Alpítvány. Segítik a cigány gyerekeket a tanulásban, a felnőtteket a kert és a fölművelés ügyes-bajos dolgaiban. Borsodban, Arlón, ahol szerény lehetőségeket kínál a munkaerőpiac, mégis az ember, mint egy kamasz, gyorsan és felelőtlenül bele tud szeretni a tájba, örök hűséget fogadva neki. Vagy Csernelyen, ahol Jónás Tamás költő született, ahol olyan arcok néznek vissza ránk, amilyeneket talán maga a lánglelkű poéta sem tudna kitalálni. Nos, mindenesetre a Kisnővérek olyan szolgálatot visznek véghez, ami megsüvegelendő politikai és vallási nézetektől teljesen függetlenül. Elmentünk ezekre a településekre klipet forgatni, Jónás szövegű dalhoz, de….. A videó fogadtatása nagyon izgalmas véleményeket és jelenségeket hozott. Ahány néző, annyi féle élmény és lenyomat: Sokaknak fel sem tűnt, hogy romák vannak a klipben, a gyerekek annyira gyerek "funkcióban" vannak, hogy a származásuk másodlagos (fotót Todoroff Lázár készítette). Némelyek pedig "túl cigányosnak" látták a filmet. Mások kereszténykedőnek, egyesek pedig túl világinak élték meg. Egy olasz ember felfogta Jónás Tamás keserédes világát, anélkül, hogy egy hangot is beszélne magyarul, ugyanakkor akadt olyan magyar, aki egy szót se értett az egészből. Van akit a zene, valakit a vers, valakit a képek fogtak meg, s volt aki nem emelt ki semmit, de jelezte hogy nagyon szereti. Sokan sokféle módon reagáltak és ez így is van rendjén. (A videó linkje kommentben.) A magunk részéről nem kívánunk téríteni, nem kívánunk győzködni, nem szeretnénk szájba rágni semmit, nincs a dolog mögött sem ideológia, sem egy öngyilkos szekta, sem egy focicsapat, sem multinacionális vállalat, de ha valamire mégis felhívjuk a figyelmet!!!?? Nos, azt azért annyira nem bánjuk! A magam részéről a forgatási élmények nagy kérdése lett: a filmben látható huszonegynéhány gyermek között vajon hány “jónás tamás” van?
